Molnár László naplója.

Majdnem egy év eltelt az utolsó írásom óta, na nem azért mert nem történt semmi, inkább csak nem éreztem annyira a blog írásának akkori fontosságát.De az elmúlt hónapok történéseit jó érzés vissza nézni, meg hát ugye mással megosztani a gondolatokat, véleményeket. Valamikor ez év elején amikor már kezdett tele lenni a tököm hideggel, faggyal, sárral, köddel akkor rákaptam, rászoktam, hogy nyári horgász képeket nézegetek a neten, tervezgetem a munkát a szigeten.Éppen horgász helyeket néztem, és valahogy eltévedtem valami külföldi oldalra, ausztráliai tengerparti faházakat néztem. Na akkor bal felső sarokban volt egy hirdetés azon az oldalon:TANULJON, DOLGOZZON, ÉLJEN AUSZTRÁLIÁBAN. rákattintottam persze csak úgy kíváncsiságból. Elolvastam, és utána már nem hagyott nyugodni a gondolat, azt hiszem , hogy azon a napon, ill. következő napokon megváltozott az életcélom, életem, gondolkodásom, napirendem szinte minden. És csak egy cél maradt menni és menni mindenáron.

Fogadalmak? nemá! öreg vagyok és másnapos.

Egyszer valaki megkérdezte tőlem, hogy miért szeretem a karácsonyt, őszintén szólva nem tudtam megmondani, hogy miért. Úgy gondolom, hogy aki megtudja mondani, hogy miért is szereti a karácsonyt az nem is szereti igazán.(nem közhely) ha leszólítanánk az utcán néhány személyt, hogy miért szereti ezt a csodálatos ünnepet, szinte kivétel nélkül mindenki válasza lényegében ugyanaz volna:-a szeretet ünnepe -a családi együttlét - ajándékozás, stb. Szeretni, adni, ajándékozni, együtt lenni év közben is lehet. fontosnak tartjuk, hogy milyen kép jön le rólunk a karácsony adta lehetőségek ezeket lehet adni év közben is vásárlási láz nagyon nehéz bármit is kitalálni számára ami nem felesleges kacat pénzben mérni trendi sokaknak ajándékról szól nem pedig szeretetről normális ember mindennek örűl. Most halászlét főztem és csukát sütöttem.A Kriszti süteményeket sütött(meg nem mondom, hogy milyeneket) ez a karácsony első napi menü. Hétfőn felszereltük a Judit kerítését

néhány sör, nem bekötött biztonsági öv, egy tonnás utánfutó, éles kanyar, akácerdő. le fogom irni a történetet, folyt.köv.

apu ma reggel fél kilenckor elment tőlünk örökre. egy év szenvedés után rákban. mivel a remény hal meg utoljára, hittük, hogy az állapota javulni fog, de az utolsó két nap, a remény már az volt, hogy vége legyen a szenvedésnek.és vége lett. rák, igen az, de hagyjuk, hogy milyen, hiszen köztudott, hogy időben való felismerés nélkül, vagy megelőzés nélkül csúcs ragadozó korrá fajul a szervezet ellen. egy év pszichikai, majd testi szenvedés, reménnyel az utolsó napokig. tervei és céljai voltak, miket meg akart valósítani. megígértem neki, hogy megcsinálom, véghez viszem az ő elképzelései alapján. (mármint a birtokon). szavakkal nem tudom leírni, hogy mennyire hiányzik, vagy a szókincsem kevés vagy nincs is rá szó. halála után jöttem rá, hogy a legjobb barátom volt, ő volt az aki... úgy nagyjából ugyan azt a szakmát tanultuk és gyakoroltuk az életben, dolgoztunk együtt sokáig, mint apa és fia. zseni volt a szakmájában hol van most az aki épp elménél volt végig ha kisgyerek akkor, ha.... eg