karácsony

Egyszer valaki megkérdezte tőlem, hogy miért szeretem a karácsonyt, őszintén szólva nem tudtam megmondani, hogy miért.
Úgy gondolom, hogy aki megtudja mondani, hogy miért is szereti a karácsonyt az nem is szereti igazán.(nem közhely)
ha leszólítanánk az utcán néhány személyt, hogy miért szereti ezt a csodálatos ünnepet, szinte kivétel nélkül mindenki válasza lényegében ugyanaz volna:-a szeretet ünnepe
-a családi együttlét
- ajándékozás, stb.
Szeretni, adni, ajándékozni, együtt lenni év közben is lehet.





fontosnak tartjuk, hogy milyen kép jön le rólunk
a karácsony adta lehetőségek
ezeket lehet adni év közben is
vásárlási láz
nagyon nehéz bármit is kitalálni számára ami nem felesleges kacat
pénzben mérni
trendi
sokaknak ajándékról szól nem pedig szeretetről
normális ember mindennek örűl.





Most halászlét főztem és csukát sütöttem.A Kriszti süteményeket sütött(meg nem mondom, hogy milyeneket) ez a karácsony első napi menü.






Hétfőn felszereltük a Judit kerítését forró tea és forraltbor mellett.
Akkor mondta nekem, hogy elküldi ha kész.






"Kedves Olvasó!
Az idézet és a történet, amit Réz-Nagy Zoltán lelkész igehirdetéséből vettem és alább olvashatnak, nem csak karácsony táján fontos számomra, hanem egész évben. Örömmel megosztom Önökkel. Egy apró ajándék, fogadják szeretettel!

„Elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még a legkiválóbbak is megbotlanak. De akik az ÚRban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el.”
/Ézsaiás 40. 30-31/
Hermann Hesse Nobel-díjas evangélikus író regényének, az Üveggyöngyjátéknak függelékében van egy történet, a „Gyóntatóatya” című. Josephus Famulus a főszereplője. Valamikor a keresztyénség hajnalán játszódik a történet, a főszereplő a remeték életét éli, és idővel ismert gyóntatóvá válik, akihez messze földről is jönnek emberek, ő pedig meghallgatja őket, testvéri meghallgatásával könnyít a terhükön, és ezáltal segít bűneik hordozásában, majd a meghallgatás után elmondta velük a Miatyánkot és homlokon csókolta őket. Nem korholt, nem rótt ki vezeklést, nem volt ez igazi gyónás, inkább testvéri meghallgatás és együttérzés. De hosszú idő után eljött a pillanat, amikor nem volt többé képes senki gyónását meghallgatni. Lelki válságba és kétségbeesésbe került . Hallott egy híres gyóntatóról, Dion Pugilról és elhatározta, hogy elmegy hozzá, megkeresi, mert képtelen volt tovább a maga választotta hivatását folytatni.
Elhagyta remetelakját és elindult, hogy megkeresse Diont, akiről tudta, hogy másként gyóntat, mint ő. Dion korhol, fedd, tanácsokat oszt, vezeklést ró ki, azaz más módszerekkel él, és ez reményt keltett benne. Talán megtalálja nála a szükséges lelki segítséget.
Útja során egy idős remetével találkozik, aki nem más, mint Dion, nem tudja róla, hogy ő is éppen hivatásának mélypontjára jutott, aki azért indult el, hogy megkeresse a híres gyóntatót, Josephus Famulust, azaz őt, hogy bevallja neki nyomoróságát, hogy vigaszt és erősítést kapjon tőle. De mikor rádöbbent, hogy akivel találkozott az Josephus Famulus, és ő is menekülőben van hivatása terhei elől, akinek ugyanolyan rosszul ment, mint neki, vagy még rosszabbul, akkor először különös csalódást érzett, és elszomorodott, de később így gondolkodott: „Mihez kezd, ha megtudja, hogy az az ember, akibe reményét vetette éppúgy kétségek között vergődő ember? Ezért ezt mondta magában: Isten küldte őt nekem, hogy megismerjem és meggyógyítsam, s vele együtt magamat.
És megértette, hogy a kétségbeesést Isten nem azért küldi az emberre, hogy megölje, hanem azért, hogy új életre ébressze.
Dion meghallgatta Josephus gyónását, és nem tett mást, vele, mint amit Josephus szokott a hozzá fordulókkal. Homlokon csókolta, majd maga mellé vette, és hagyta, hogy segítsen neki, ügyes bajos dolgai végzésében, aztán egyre többször, odaült és hallgatta, hogyan gyóntat Dion, néha aztán helyettesítette a gyóntatásban, így szépen lassan Dion Josephust is, de persze önmagát is visszavezette hivatásához.

Ennyi a történet és ebben benne van ami számomra a legfontosabb: az Isten emberből faragta az embert, nem tökéletes és nem hibátlan. A szeretet ereje kapcsol össze bennünket : az élet, a változások, a gondolkodás, a lélek ereje. És ez az erő képes kijavítani hibáinkat.

Karácsony közeledtével hadd kívánjak minden jót mindannyiunknak! Hogy megtaláljuk a saját utunkat és ha megleltük teljes, jó lelkiismerettel járjunk rajta. Hogy mindenféle jó gyümölcsöket teremjünk, minden módon segítsünk örömmel, szeretettel és a jóban sose fáradjunk el!
Kiskőrös, 2009. december 21.
Takácsné Stalter Judit
Együtt a Daganatos Gyermekekért Alapítvány"

Megjegyzések

  1. „ Isten szeretetét és békéjét ünnepeljük karácsonykor, melyet Jézus Krisztus által hoz el az embernek. Ez az öröm az, ami értelmet ad az összes többinek, a karácsonyfától és a családi ebédtől a figyelmes segítségig, és igazán ünneppé, boldogsággá varázsolja a karácsonyt. Mert Isten szeret minket, annyira, hogy lejött közénk és meghalt értünk. Mit tud Jézus, amit nem ad meg sem a nagyáruház, sem a család, sem a munka, sem a legnagyobb jószándék? Jézus meg tud minket váltani a bűntől. Megváltott minket, hiszen kétezer éve lejött közénk, és meghalt, szeretetből. Így az ember, hozzá fordulhat, ő megbocsátja a bűneit, az ember pedig rá bízhatja életét és így lehet igazán szabad, igazán ember, és így nyer értelmet az élet és a halál egyaránt.
    Miért ünneplünk? Azért mert átéljük újra és újra azt a nagyszerű eseményt, amikor az Isten lejött hozzánk és fényt hozott az emberiségnek. Ünneplünk, mert ez az ajándék számunkra.”
    /Antali Máté/



    Karácsony a hit ünnepe:

    Isten a Megtestesülés titkában magára vette minden gyengeségünket, hogy megváltson minket.

    Karácsony a remény ünnepe:

    A megmenthető emberé. A reménységé, hogy tudunk jobbak lenni.

    Karácsony a szeretet ünnepe:

    Nem kell nagy , világmegváltó dolgokra gondolnunk: otthon a családban, a gyermekeink, a házastársunk felé, a barátaink felé , a legjobban rászorulók felé,és mindenki akivel nap-mint nap kapcsolatba kerülünk szóban, a cselekedeteinkkel, a gondolkodásunkkal.

    Ilyen egyszerű.

    VálaszTörlés
  2. Kedves Névtelen!

    Azt mindenki tudja, hogy a karácsony minek az ünnepe!
    A bejegyzés fő kérdése, hogy ki miért szereti, vagy miért nem, és nem az, hogy mi a karácsony.
    A bejegyzés még a kész közelében sincs.Lényege görbetükör az embereknek, akikért meghalt a megváltónk.
    A googlon keresve, egyéb fórumokon, közzöségi oldalakon, stb. a karácsonyos beírásokat nézve nagyon megoszlanak a vélemények, hogy miért szereti, vagy miért nem, sőt némelyik kész röhej, ezeket olvasgatva esti szórakozásnak kimondottan elmegy.
    Ajánlott keresőszavak:
    -szeretem a karácsonyt
    -nem szeretem a karácsonyt

    Addig is B.U.É.K !

    VálaszTörlés
  3. Na jó, akkor elküldöm:

    Én szeretem a karácsonyt. Az adventi készülődést, a minden évben visszatérő szokásainkat, az ünnepi hangolódást. És igen, szeretem a nagyáruházak nyüzsgését, a cipőárus lány kedves invitálását, mikor véletlenül épp a névnapján tévedtem a boltba, és őt köszöntve a boltosokkal ittuk a pohár bort a raktárban. És szeretem a készülődést, a díszeket, a világítást a házakon. Szeretem a tereket, ahol forralt bort mérnek és szeretem az idős szomszédaimat, akiknek mindig van egy jó történetük, amin irtó jót nevetünk. És szeretem az étteremben azt a fiatal párt, akik a maguk sütötte sütivel köszöntötték a vendéglőst,én meg csak annyit tehettem, hogy ettem,ettem mert annyira finom volt és elkértem a receptjét, pedig én sosem sütök, pláne nem süteményt!

    És azt szeretem, hogy ez egész évben így van. Én mindig találok alkalmat, hogy megálljak és másokra figyeljek, énnekem mindig van időm arra, hogy beszélgessek az árussal, hogy meghallgassam a szomszéd néniket, de ilyenkor karácsonykor mégis más mint évközben, lehet a mítosza, lehet a hó fehérsége (ha van), nem tudom,de a lelkem még jobban vágyja ezeket. Azon vagyok, hogy így legyen egész évben, egészen karácsonyig, amikor megint hozzáteszek egy kicsit.

    És végül egy történet:

    December 19-én álltunk apámmal a kertben. Fázósan összébb húztuk a kabátunkat és közelebb álltunk a tűzhöz. Lassan szállingózott a hó, beszélgettünk hétköznapi dolgokról . Észre sem vettük, hogy milyen hideg lett és milyen sűrűn kezdett havazni. Felnéztem és csak a hópelyheket láttam, simogatták az arcomat, mielőtt a semmibe olvadtak . Apámra néztem, a kék szemében ott voltam. Csak néztem és mosolyogtam és boldog voltam, hogy együtt lehetünk még.

    Ide kell írnom kedvenc Ady versemet is:

    Krisztus-kereszt az erdőn
    Havas Krisztus-kereszt az erdőn,
    Holdas, nagy, téli éjszakában:
    Régi emlék. Csörgős szánkóval
    Valamikor én arra jártam
    Holdas, nagy, téli éjszakában.
    Az apám még vidám legény volt,
    Dalolt, hogyha keresztre nézett,
    Én meg az apám fia voltam,
    Ki unta a faragott képet
    S dalolt, hogyha keresztre nézett.
    Két nyakas, magyar kálvinista,
    Miként az Idő, úgy röpültünk,
    Apa, fiú: egy Igen s egy Nem,
    Egymás mellett dalolva ültünk
    S miként az Idő, úgy röpültünk.
    Húsz éve elmult s gondolatban
    Ott röpül a szánom az éjben
    S amit akkor elmulasztottam,
    Megemelem kalapom mélyen.
    Ott röpül a szánom az éjben.



    Ui.:
    Boldog Új Évet Kívánok!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése