2009. december 25., péntek

karácsony

Egyszer valaki megkérdezte tőlem, hogy miért szeretem a karácsonyt, őszintén szólva nem tudtam megmondani, hogy miért.
Úgy gondolom, hogy aki megtudja mondani, hogy miért is szereti a karácsonyt az nem is szereti igazán.(nem közhely)
ha leszólítanánk az utcán néhány személyt, hogy miért szereti ezt a csodálatos ünnepet, szinte kivétel nélkül mindenki válasza lényegében ugyanaz volna:-a szeretet ünnepe
-a családi együttlét
- ajándékozás, stb.
Szeretni, adni, ajándékozni, együtt lenni év közben is lehet.





fontosnak tartjuk, hogy milyen kép jön le rólunk
a karácsony adta lehetőségek
ezeket lehet adni év közben is
vásárlási láz
nagyon nehéz bármit is kitalálni számára ami nem felesleges kacat
pénzben mérni
trendi
sokaknak ajándékról szól nem pedig szeretetről
normális ember mindennek örűl.





Most halászlét főztem és csukát sütöttem.A Kriszti süteményeket sütött(meg nem mondom, hogy milyeneket) ez a karácsony első napi menü.



































Hétfőn felszereltük a Judit kerítését forró tea és forraltbor mellett.
Akkor mondta nekem, hogy elküldi ha kész.






"Kedves Olvasó!
Az idézet és a történet, amit Réz-Nagy Zoltán lelkész igehirdetéséből vettem és alább olvashatnak, nem csak karácsony táján fontos számomra, hanem egész évben. Örömmel megosztom Önökkel. Egy apró ajándék, fogadják szeretettel!

„Elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még a legkiválóbbak is megbotlanak. De akik az ÚRban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el.”
/Ézsaiás 40. 30-31/
Hermann Hesse Nobel-díjas evangélikus író regényének, az Üveggyöngyjátéknak függelékében van egy történet, a „Gyóntatóatya” című. Josephus Famulus a főszereplője. Valamikor a keresztyénség hajnalán játszódik a történet, a főszereplő a remeték életét éli, és idővel ismert gyóntatóvá válik, akihez messze földről is jönnek emberek, ő pedig meghallgatja őket, testvéri meghallgatásával könnyít a terhükön, és ezáltal segít bűneik hordozásában, majd a meghallgatás után elmondta velük a Miatyánkot és homlokon csókolta őket. Nem korholt, nem rótt ki vezeklést, nem volt ez igazi gyónás, inkább testvéri meghallgatás és együttérzés. De hosszú idő után eljött a pillanat, amikor nem volt többé képes senki gyónását meghallgatni. Lelki válságba és kétségbeesésbe került . Hallott egy híres gyóntatóról, Dion Pugilról és elhatározta, hogy elmegy hozzá, megkeresi, mert képtelen volt tovább a maga választotta hivatását folytatni.
Elhagyta remetelakját és elindult, hogy megkeresse Diont, akiről tudta, hogy másként gyóntat, mint ő. Dion korhol, fedd, tanácsokat oszt, vezeklést ró ki, azaz más módszerekkel él, és ez reményt keltett benne. Talán megtalálja nála a szükséges lelki segítséget.
Útja során egy idős remetével találkozik, aki nem más, mint Dion, nem tudja róla, hogy ő is éppen hivatásának mélypontjára jutott, aki azért indult el, hogy megkeresse a híres gyóntatót, Josephus Famulust, azaz őt, hogy bevallja neki nyomoróságát, hogy vigaszt és erősítést kapjon tőle. De mikor rádöbbent, hogy akivel találkozott az Josephus Famulus, és ő is menekülőben van hivatása terhei elől, akinek ugyanolyan rosszul ment, mint neki, vagy még rosszabbul, akkor először különös csalódást érzett, és elszomorodott, de később így gondolkodott: „Mihez kezd, ha megtudja, hogy az az ember, akibe reményét vetette éppúgy kétségek között vergődő ember? Ezért ezt mondta magában: Isten küldte őt nekem, hogy megismerjem és meggyógyítsam, s vele együtt magamat.
És megértette, hogy a kétségbeesést Isten nem azért küldi az emberre, hogy megölje, hanem azért, hogy új életre ébressze.
Dion meghallgatta Josephus gyónását, és nem tett mást, vele, mint amit Josephus szokott a hozzá fordulókkal. Homlokon csókolta, majd maga mellé vette, és hagyta, hogy segítsen neki, ügyes bajos dolgai végzésében, aztán egyre többször, odaült és hallgatta, hogyan gyóntat Dion, néha aztán helyettesítette a gyóntatásban, így szépen lassan Dion Josephust is, de persze önmagát is visszavezette hivatásához.

Ennyi a történet és ebben benne van ami számomra a legfontosabb: az Isten emberből faragta az embert, nem tökéletes és nem hibátlan. A szeretet ereje kapcsol össze bennünket : az élet, a változások, a gondolkodás, a lélek ereje. És ez az erő képes kijavítani hibáinkat.

Karácsony közeledtével hadd kívánjak minden jót mindannyiunknak! Hogy megtaláljuk a saját utunkat és ha megleltük teljes, jó lelkiismerettel járjunk rajta. Hogy mindenféle jó gyümölcsöket teremjünk, minden módon segítsünk örömmel, szeretettel és a jóban sose fáradjunk el!
Kiskőrös, 2009. december 21.
Takácsné Stalter Judit
Együtt a Daganatos Gyermekekért Alapítvány"

2009. december 13., vasárnap