2009. szeptember 13., vasárnap

Apu


apu ma reggel fél kilenckor elment tőlünk örökre.
egy év szenvedés után rákban.
mivel a remény hal meg utoljára, hittük, hogy az állapota javulni fog, de az utolsó két nap, a remény már az volt, hogy vége legyen a szenvedésnek.és vége lett.
rák, igen az, de hagyjuk, hogy milyen, hiszen köztudott, hogy időben való felismerés nélkül, vagy megelőzés nélkül csúcs ragadozó korrá fajul a szervezet ellen.
egy év pszichikai, majd testi szenvedés, reménnyel az utolsó napokig.
tervei és céljai voltak, miket meg akart valósítani.
megígértem neki, hogy megcsinálom, véghez viszem az ő elképzelései alapján. (mármint a birtokon).
szavakkal nem tudom leírni, hogy mennyire hiányzik, vagy a szókincsem kevés vagy nincs is rá szó.
halála után jöttem rá, hogy a legjobb barátom volt, ő volt az aki...
úgy nagyjából ugyan azt a szakmát tanultuk és gyakoroltuk az életben, dolgoztunk együtt sokáig, mint apa és fia.
zseni volt a szakmájában
hol van most az aki
épp elménél volt végig
ha kisgyerek akkor, ha....
egy példakép
nem tudok most írni

2009. szeptember 2., szerda

A sziget


A nyugalom szigetének neveztem.























































































i can't speak to my wife.

why?
a bejegyzés még fogalmazódik.